Vampire Knight Hunting

16. fejezet

Magyarázat




16(Kaien szemszöge)

 A bál óta eltelt 2 nap, de Sayori még mindig nem ébredt fel. Ilyen erős lenne Yuuki mérge? Nem csodálnám. Elvégre is ő a Kuran- ok, a vámpírok legősibb és legtisztább vérű családjának leánya. De hogy a legjobb barátnőjével, azaz a volt legjobb barátnőjével ezt tegye... hát ez már túlzás. Na de megértem őt. Mármint őket. Tényleg veszélyben voltak, amíg ennek a lánynak a kezében volt a titkuk. Meg kell értenem mi vitte rá őt, hogy ilyen dolgot műveljen.

Így gondolkodtam a történteken Sayori mellett, mikor felnyitotta szemeit.
 - Jó reggelt Sayori! Hogy érzed magad?- kérdeztem. Ki akartam deríteni mennyire volt hatásos Yuuki terve.
 - Jól! Ahhoz képest, hogy nem bírom az italt és elájultam a sok pezsgőtől. Az utolsót amit ittam pont Yuuki adta nekem. És valóban hol van Yuuki?- nézett körbe. A varázslat úgy tűnik hatásos volt, mert nem emlékszik a vámpírokra. És Yuuki- ék gondoskodtak a látszatról is. Módosítottak néhány emléket, hogy Sayori azt higgye, hogy az italtól vesztette eszméletét. Köszönöm Yuuki! Ez nagy megkönnyebbülés.
 - Örülök hogy nincs semmi bajod. Pedig nem is ittál olyan sokat. És Yuuki- ról csak annyit, hogy elment- nyugtattam.
 - Hova? Mikor jön vissza?- rémüldözött.
 - Semmi baj Sayori! Nyugodj meg. Yuuki biztonságban van a... barátaival és Kaname- val, ezért nem hiszem, hogy visszajön ide az akadémiára. Esetleg látogatóba, de kevés az eséj rá- hajtottam le fejemet. Yuuki nagyon jól érzi magát Kaname- val és a nemesekkel. Jobban, mint amikor velünk élt. Úgy néz ki mindig is vámpír volt. Sosem érezte jól magát emberi bőrben, a vámpír tudat még az alvása alatt is elkísérte.

Megértettem Sayori- val, hogy Yuuki jól van és nem kell ezzel törődnie és magára hagytam, had pihenjen. Vissza kellett mennem az irodába. Az út alatt találkoztam diák csoportokkal és megkönnyebbülve vettem észre, hogy senki sem beszél a báli botrányról, sem pedig Yuuki- ékról. Ez jót jelent, mert nem kell senkinek hazudnom róluk. Ez mindig nehéz, nincs rá garancia, hogy elhiszik.

Egészen addig éreztem így, amíg meg nem láttam az udvaron Zero- t Kaien- nel a hátán. Azonnal lerohantam és átvettem tőle a sebesültet és felvittem a gyengélkedőre, megkockáztatva, hogy Sayori még ott van. Szerencsére nem volt ott, tehát befektettük egy ágyba és elláttam a sebeit. Nagyon nagy volt a seb az oldalán és jég szilánkokat találtam benne. Tehát Aido volt. Biztos valamelyik Kuran- t védte. Nehezen ugyan, de ezt is megértem. Valószínűleg Zero- ék kezdeményeztek. Ezt még meg kell magyaráznia az ifjú vadász úrnak.





 (Zero szemszöge)

Kaien nekilátott ellátni Toga sebeit. Lassú, de alapos munkát végzett. Minden sérülést alaposan lefertőtlenítette és nyomó kötéssel lekötözött. Toga oldalán volt egy seb, amiből rengeteg apró kis jég szilánkot és szikla darabkát szedett ki. Aido és Yuuki összedolgoztak. Úgy tűnik külön- külön gyengék. Ezt legközelebb ki fogom használni.

Láttam, hogy Kaien a munka végén jár, megpróbáltam elsunnyogni, hogy ne kelljen magyarázatot adnom, de pechemre észrevett.
 - Ne menj sehova Zero! Nem gondolod, hogy magyarázattal tartozol a történtek miatt?
 - Nem. Nem igazán- válaszoltam megrántott vállal.
 - Én viszont igen- fordult felém és levette a szemüvegét, amit csak azért hord, hogy eltakarja vadász énét a diákjai előtt.
 - Ha mindenképpen ki akarsz filézni, akkor azt egy csendesebb helyen tegyük- ajánlottam fel. Nem hiányzott, hogy meghalljanak minket.
 - Jól van. Akkor menjünk az irodámba- nyitotta ki lőttem az ajtót, mert idő közben felállt ültéből.
 - Felőlem- zsebre vágott kézzel indultam az igazgatói felé.

Út közben elhaladtunk az udvar előtt. Sayori egy fa alatt üldögélt egymagában. Szánalmat éreztem iránta. Szánalmat, mert a barátnője, akiben feltétel nélkül megbízott, örökre elhagyta őt. Sayori- nak jó szeme lehet, mert észrevette, hogy őt figyelem és integetni kezdett nekem. Megszeppentem és elfordultam, úgy mentem tovább nevelő apám nyomában.

Úriember módjára ajtót nyitott nekem és betessékelt. Leültetett egy székre, majd ő is leült velem szembe. Papírt, tollat vett elő és írni kezdett, miközben kérdezgetett engem.
 - Nos halljuk Zero, mit akartál Yuuki- éktól?
 - Először mondd el mit írsz- böktem a papírra.
 - Semmi különösebb közöd nincs hozzá, de ha annyira tudni akarod bocsánat kérő levelet írok Yuuki- nak. Van egy olyan megérzésem, hogy ők sem veszteség nélkül élték át a napokat- mormogta.
 - Szerintem kisebb a veszteségük, mint nekünk. Majdnem megölték Toga- t. Ez nem zavar téged?- kezdtem dühös lenni.
 - Óh! Szóval tudsz valami mást is. És de igen zavar, csakhogy Toga magának kereste a bajt. Az ő felelőssége is ami történt, ennek ellenére szóvá teszem a levélben ne aggódj- tájékoztatott, de még mindig nem nézett fel az írásból.
 - Ha akarod- hagytam rá, bár kedvemre volt, hogy egy kicsit odapirít a Kuran- oknak.
 - Most viszont te jössz. Én kérdezek, te válaszolsz szépen. Először is: mit akartál te a Kuran testvérektől? Miért mentél utánuk?
 - Nem feltétlenül utánuk mentem, hanem csak Yuuki után. De mivel csak párban kaphatóak, ezért lett többes vadászat. És azért mentem Yuuki után, mert amikor vége lett az itteni harcoknak, megígértem neki, hogy elmegyek érte és megölöm, mint egy normális vámpír vadász. Mivel Yuuki azt mondta várni fog, kivártam a megfelelő alkalmat és elindultam betartani az ígéretemet. De mivel Yuuki- val együtt jár Kaname, őt is számításba vettem...- válaszoltam kifejtve kérdéseire.
 - Ezért vitted magaddal Toga- t. Mondván ő lefoglalja Kaname- t és az őt őrző vámpírokat, míg te kiiktatod Yuuki- t és a testőreit. Csakhogy Yuuki időközben meggondolta magát és ragaszkodik az életéhez és megtanulta használni a rendelkezésére álló fegyvereket és helyben hagyott titeket. Kitaláltam?- fejezte be helyettem.
 - Igen. De csak Toga
 - Ahogy mondod. És nem mész sehova, amíg én vagyok az igazgató, de mondhatom ezt úgy is, mint veterán vámpír vadász. A tiszta vérűeket megölni szabály szegés. Nem teheted. De ha nem fogadsz szót erőszakkal is megállítalak. Ugye tisztában vagy vele, hogy semmi perc alatt lerendezlek- közölte és ekkor már felnézett a levele felől.
 - Sajnos igen. Tudom, hogy szabály szegés és azt is, hogy erősebb vagy nálam. De a szövetség már nem létezik, tehát szabályok sem. A vadászat korlátlan. Nincsenek határai többé- meredtem rá.
 - De igen. Ezek íratlan szabályok, melyeket betartasz, vagy nem vagy vadász. Ha pedig nem vagy vadász, vagy egy vámpír tápláléka leszel, vagy a többi vadász semmisít meg- tette össze kezeit és sóhajtott egyet.
 - Aha. Majd meglátjuk. Most már mehetek végre? Fáradt vagyok és éhes. Visszamennék a Nap pavilonba, miután benéztem a házba valami kaja után- tájékoztattam napi tervemről.
 - Jól van elmehetsz. De fogd vissza az indulataidat a közeljövőben. És hagyd békén Yuuki -t. Oh! És még valami. Beszélgess gyakrabban Sayori- val. Aggódik Yuuki miatt és úgy veszem észre érdeklődik irántad- mosolygott. Biztos észrevette az udvari incidenst.
 - Felőlem. De nem azért teszem, hogy Yuuki- nak jobb legyen, vagy mert érdekel a csaj. Csak nincs jobb társaságom- jegyeztem meg csak úgy magamnak, de meghallotta, mert egy ,,Te tudod" volt a válasza.

Elhagytam az irodáját és a felé a ház felé vettem az irányt, ahol Kaien- nel ketten laktunk, vagyis régen hárman, amikor Yuuki még aludt. Ott töltöttük a szüneteket, amikor nem dolgozott és nem volt iskola, mint egy értelmes család. Kellemesebb volt, mint egész nap a pavilonban lógni, de nem volt olyan, mint az régi otthonom, amit a tiszta vérű vámpír, Hio Shizuka tett tönkre.






 (Kaien szemszöge)

Bár azt mondta vissza vesz a hevességéből és bár fiamként szeretem Zero- t, nem hittem abban, hogy felhagy a Yuuki utáni vadászattal. Túlságosan is határozott és makacs. Nem hallgat még senkire, de hiszem, hogy egy nap majd megváltozik. Amikor ráébred, hogy mi vagyunk az új családja és más nincs neki Toga- n, Yuuki- n és rajtam kívül. Rájön majd, hogy a céltalan öldöklés nem teszi majd boldoggá. Pont ellenkezőleg. Minél többet gyilkol, még ha vámpírt is, egyre szomorúbb és szomorúbb lesz, míg végül elesik majd a bánattal vívott csatájában.

A levél, amit Yuuki- nak írtam magyarázat és bocsánat kérés képpen, beborítékolva, megcímezve, lepecsételve az asztalomon hevert. Gondolkoztam, melyik esti tagozatos diák vihetné el, aki a legközelebb áll a Kuran családhoz és rájöttem, Seiren az. Szegény Zero- t kellett megkeresnem, hogy menjen a Hold pavilonba és küldje fel hozzám Seiren- t.

Seiren a Kuran család, inkább Kaname szolgája. Nem tudom, mi okból kifolyólag, de Seiren Kaname minden parancsát követi. Szerintem az életét is odaadná a gazdájáért.  Véleményem szerint Seiren még csak nem is nemes, bár kitudja.

Zero gyors munkát végzett. Seiren perceken belül megjelent az irodám ajtajában.
 - Mit óhajt igazgató úr?- lépett be tisztelet tudóan.
 - Feladatom van számodra. Haza kell menned a Kuran- kastélyba és ezt a levelet át kell adnod az úrnődnek, Yuuki Kuran- nak- nyújtottam át neki a borítékba zárt levelet.
 - Rendben. Néhány nap múlva visszatérek. Ha megengedi, én megyek is- bólintott és hátat fordítva indult útnak.

Az ablakból még figyeltem, ahogy kilép az iskola kapuin és a sötét erdőbe fut, ahol nem zavarja őt a Nap fénye...